A legkorábbi nyomai Santorinin a településeknek a 3.-ik évezred közepére tehetőek Krisztus előtt. Ennek bizonyítékait az Akrotirin történt ásatások mutatják meg, egy valaha virágzó település képében, mely a minoszi időkben létezett, és egy kataklizma hozta el a pusztulását. A vulkanikus kitörés mely nemcsak az Akrotirin virágzó kultúrának hanem a Krétai minoszi, kultúra pusztulásának is vélhetően az okozója volt i.e. 1600-1650 re datálható. Más vélemények és a leletek tanulsága szerint ez a dátum inkább 1500-1550 lehetett Időszámításunk előtt, mindenesetre minden emberi jelenlét eltűnt Thera szigetéről az i.e. 13.-ik századra.
A következő telepesek a Föniciaiak voltak, kereskedő és hajósnép lévén ide is kiterjesztették jelenlétüket ie. 1200-900-ig I.e a 9.-ik században érkeztek a dórok a szigetre és megalapították az ősi Thira városát a sziget dél-keleti partvidéke fölött Mesa Vouno-nál. A várost Theras-ról nevezték el aki királyuk, egyben hadvezérük volt. A sziget ekkor ismét fontos állomása lett a kelet és a nyugat között hajózóknak. Bizánc korai időszakában Thira nem játszik jelentősebb szerepet sem katonai sem politikai téren. a kereszténység először a Krisztus után 4.- ik században jelenik meg, és az első keresztény kápolna a Panagia Episkopi a 11.-ik század végén épül meg Alexius Kommenos bizánci császár jóvoltából. Konstantinápolyt elfoglalják a keresztesek 1204-ben a 4.-ik keresztes hadjáratuk során, és létrehozzák a Latin császárságot,. Marko Sanudo Naxos hercege Santorini szigetét hűbérbirtokként odaadományozza Giacomo Barozzinak. aki Skaroson épít erődöt, és onnan kormányozza a szigetet. Santorini lesz az egyike a naxoszi herceg által alapított négy katolikus püspökségnek. Ezzel egy virágzó korszak vette kezdetét, A békés időszakokat azonban mindig megzavarták a tenger felől érkező támadások. A 15.ik század elejétől kezdve megélénkültek az ottomán kalóz rajtaütések. Santorini sem kerülhette el a környező szigetek sorsát, Mykonosszal és Kea szigetével együtt az oszmánok kiragadták a Velenceiek kezéből a szigetet és kikényszerítették hogy elismerjék a szultán uralmát a terület fölött. |
1566-ban a velenceiek lemondtak a török császárság javára a szigetről. Az ottománok egészen a 19.sz elejéig uralták a görög területeket. A görög felszabadító megmozdulások 1821-ben törtek ki. Santorini is részt vett nagy hajóflottájával ezekben a megmozdulásokban és még ebben az évben május 5-én kitűzte a szigeten Evaggelos Matzarakis hajóskapitány a szabadság zászlóját.
Görögország ugyan kikiáltotta a függetlenségét, de nem sikerült azt ratifikálnia majd csak 1832 júliusában Konstantinápolyban. Santorini 1912-ben csatlakozott hivatalosan az anyaországhoz. A szigetnek a 20.ik század elejéig virágzott tengeri kereskedelme. Hajóikkal főleg bort , paradicsomot , és textilt exportáltak. Az ipari forradalom azonban magával hozta a változást. A második világháborúban a szigetet a Német és az Olaszok megszállták. Az ellenük való küzdelem hőseinek állítottak emléktáblát Pirgos, és Karterados falvakban. Az 1956-os földrengés és az ezt követő vulkánkitörés alapjaiban rázta meg a szigetet. Gazdasági és társadalmi katasztrófa volt ez, hiszen a sziget építményeinek 85%-a teljesen megsemmisült. A lakosság egy nagy hányada ekkor elvándorolt a szigetről. Egészen az 70-es évek elejéig a sziget nem tudott magához térni. A Változást a turizmus megjelenése hozta el és ezzel együtt a Santorini gazdaságának újbóli virágzását, hiszen napjainkban egyike a világ legkedveltebb turista célpontjainak. Ha tetszik az oldal, amit itt látsz és olvasol, kérlek támogasd a munkámat egy kávé árával ! Köszönöm :-)
A gombra kattintva megteheted. |